A Hajdúkerület alatt azt a középfokú törvényhatóságot értjük, amely a
17. században fokozatosan vált külön Szabolcs vármegyétől, s a század
végén szerveződött meg. Az "öreg" szabadalmas hajdúvárosokból állt.
A
Hajdúkerület elnevezés hosszú idő alatt alakult ki. A kezdeti
időszakban inkább a hajdúvárosok, a hét hajdúváros, később Polgár
kiválása után (1717) a hat hajdúváros, latinul oppida haidonicalia,
septem oppidorum Hajdonicalium volt az általános, majd egyre inkább
gyakoriabbá vált a hajdúvárosok kerülete, a Hajdúkerület, latinul
Districtus Haidonicalis elnevezés.
A Hajdúkerület jogelődje volt
az 1876-ban felállított, a hajdúvárosokból és a környező
jobbágyfalvakkal és mezővárosokkal kibővített Hajdú vármegyének, így
közvetve a mai Hajdú-Bihar megyének is.
Hajdő
vármegye alapját az egykori hajdúkerületi városok (Nánás, Dorogh,
Böszörmény, Hadház, Szoboszló és Vámos-Pércs) adták, ezekhez csatoltak
még, három bihari és kilenc Szabolcs megyei községet. Szabolcs megyéből:
Csege, Balmaz-Ujváros, Téglás, Egyek, Nádudvar, Püspök-Ladány, Szovát,
Tetétlen és Földes; Bihar megyéből: Kaba, Mike-Pércs és Sámson
községeket.
A Trianoni békeszerződés alapjaiban megváltoztatta a
megyerendszert. Az újabb jelentős változás azonban 1950-ben következett
be, mikor a tanácsrendszer bevezetésével egy időben Hajdú vármegye és
Csonka-Bihar vármegye egy részéből, valamint néhány Szabolcs megyéből
átcsatolt községből jött létre a ma is létező Hajdú-Bihar megye,
Debrecen központtal.