Mikepércs római katolikus életének rövid története
A XI-XII. században Nyírnek nevezett táj nyugati részén Bihar
vármegyéjéhez tartozott az erdővel borított homokbuckák között települt Pércs falu. Neve, személynév eredetű a régi magyar Pér-cs kicsinyítőképzős alakjából.
Később, a XIV. század közepe után kezdték Mikepércsnek nevezni, hogy
megkülönböztessék a másik Pércs, Bélpércs nevű falutól, amely később az
ott szedett vám után a Vámospércs nevet kapta. Az 1200-as évek előtt a
falu egyik részének birtokosa az Anonymus által Kun vitéznek mondott Ohat nemzettsége
volt. Ohat fia János, örökös nélkül halt meg, így birtokait V. István
király 1270 nyarán a falu másik részének földesura, Szemere fiának Csépánnak adományozta. IV. László 1282 augusztusában Pércsi Csépán fiának Dénesnek a kérésére megújította az adományt, kiemelve Dénes érdemeit Szalánc várának ostromában. Ennek a Dénesnek a leszármazottai vették fel a Pércsi családnevet. Közöttük többen viselték a Mike keresztnevet, amely a Miklós, vagy a Mihály becéző alakja volt.
Pércs, tehát puszta személynévből alakult, amely jellemző a magyar helynévalakulásra.
Pércs, az Árpád-kor elejétől templomos hely,
bizonyosra vehetjük, hogy volt temploma a tatárjárás előtt is. Papjáról
adatunk van a váradi püspökség XIII. század végére keltezhető
tizedjegyzékben. 1322-ben Pércsi Csépán fia Mike unokaöccseinek
átengedte Pércs keleti részét, és a templom kegyuraságát is megosztotta.
1347. évi oklevélből tudjuk, hogy az Árpád-kori templom védőszentje
Szent Péter apostol volt.
Ez az oklevél említi, hogy a két
falurész neve Egyházas Pércs, és Egyházatlan Pércs. 1378-ban a szomszéd
falu földesurai a Szepesiek elpusztították a falu nagy részét. A XV.
században közel 280 lakosú falu két részét Kispércsnek, illetve
Nagypércsnek nevezték. Az ősi Pércsi család, csak a falu egyik részében
maradt birtokos. A másik részben az Uporiakat, a Szobiakat jegyezték be födesuraknak. Később a Csekei, a ruszkai Dobó családot, valamint a Szepesieket. 1552-ben 37 jobbágytelek volt a faluban, ebből 15
Szepesi Györgyé, a többi birtokon Pércsi György, és Dobó Ferenc osztoztak. Ebben az évben még római katolikus plébános volt a faluban.
1570-ből való adat bizonyítja, hogy a falu már korábban az 1567. évi Debreceni Zsinat előtt reformátussá lett. 1608-ban Báthori Gábor erdélyi fejedelem a települést hajdúkiváltságokkal ruházta fel. A mikepércsi egyházat 1621-től a debreceni egyházmegyéhez tartozónak írták. Így a középkori templomot a református gyülekezet vette át. (Módy György újságíró cikke nyomán.)
Az 1930-as évektől a római katolikusok magánházakban tartották a szentmiséket, majd később kápolna épült Jézus Szíve tiszteletére a Mester utcán. Ezt a kápolnát Orosz Lőrinc, a Szent Anna Székesegyház plébánosa irányításával 2001-ben templommá bővítették, amelyet Bosák Nándor megyéspüspök 2001. november 18-án megáldott.
Érdekességként,
néhány statisztikai adatot közlünk Mikepércs felekezeti hovatartozását
illetően a legutóbbi népszámlálásra hivatkozva. A falu lakossága: 3465
fő
A reformátusok száma: 2100 fő
A katolikusok száma: 392 fő, ebből görög katolikus: 130 fő, római katolikus: 262 fő
Az egyik felekezethez sem tartozók száma: 973 fő
A Jézus Szíve templomban (Mester u. 1.) vasárnaponként délután 3 órakor Szentmisét mutat be Kocsis Gábor, a Szent Anna székesegyház káplánja. A mise előtt 14:40-kor Az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét imádkozzuk.
Az óvodások, általános iskolások igény szerint hittanórákon
vehetnek részt heti egy alkalommal, amelyeket az óvodában, az általános
iskolában, és a Jézus Szíve templomban tartunk (érd.: Kovács Ágnes
hitoktató, 30/240-14-82).